2001. évben

Günter Hensch - humanista

1954-ben született, a németországi Siegen-ben, ahol a mai napig is él. Német állam-polgárként elévülhetetlen érdemeket szerzett a népek barátságának ápolásában. A Hilchen-bachban levő evangelikus szociális akadémia erkölcsi és anyagi támogatásával a korábbi kelet-európai országokban élő fiatalok ezreit hozta közelebb hazája kultúrájához. Segítsé-gével ismerhették meg Németország demok-ratikus működését és kultúráját. Tette mindezt már azokban az időkben is, amikor Németország még nem volt egységes. Az 1980-as évektől pedagógusokat, bányászokat, szakszervezeti aktivistákat utaztatott Németországba Mórról, Tatabányáról, Székesfehérvárról, Budapestről és Szolnokról. E tevékenységével a "hétköznapi emberek" körében hidat épített a különböző népek, kultúrák és politikai rendszerek között. Személyes odaadása, humanizmusa a legszebb dolgot jelentette emberek százainak: a barátságot.

Tóth Eszter - festőművész

1974-ben született Hatvan városában. Gyermekéveit a Pest megyei Turán töltötte, ahol ma is él és alkot. Tagja a Szabad Képző- és Iparművészek Szövetségének. Csoportos és egyéni tárlatait mindenhol érdeklődés és siker kisérte. Festményei műgyüjtőknél és több galériában láthatók, állandó kiállítása Turán tekinthető meg. Könyvillusztrációit elismeréssel fogadta a művészvilág és az olvasóközönség is. Emberábrázolásaival, lírai kifejezésmódjával, a holdnak és a holdfénynek mint szimbólumnak alkalmazásával emelkedett a kortárs magyar festők élvonalába. Életkorából adódóan szakmai pályafutásának elején jár, alkotásai mégis kiforrott személyiségről és világképről adnak tanúbizony-ságot.

2003. évben

Szabó Gyula - színművész

Kunszentmártonban született. 1954-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az irodalom és a színművészet iránti szeretette már ifjú korában nyilvánvalóvá vált. Egyéni-ségével, emberszeretetével olyan kedves és tiszteletreméltó művész életművével ajándé-kozta meg a magyarországi közönséget, amellyel csak ritkán találkozhatunk. Felejthetet-len művek és szerepek egész sora kötődik a nevéhez: a Pál utcai fiúk, Történelem alulnézetben, Mester és Margarita, Légy jó mindhalálig, A Noszty fiú esete Tóth Marival vagy a kalandos Tenkes kapitánya ízelítő szerepeiből. A művész hangjából is a humanista ember kedvessége és játékos emberszeretete árad. A Jankovics Marcell által rendezett Magyar népmesék rajzfilmsorozatban Szabó Gyula hangja testesíti meg a haza szeretetét és a magyarok hovatartozását. A művész népszerűségét az is mutatja, hogy több mint ezer településen volt már meghívott előadó. Kossuth díjas művész, a Jászai Mari díj kétszeres, SZOT díj, a Magyarok Világszövetsége "Rendületlenül-díj", az Érdemes és Kiváló Művész díjak tulajdonosa.

Varga Zoltán - kürtművész

1961-ben Oroszlányban született. A Győri Richter János Zeneművészeti Szakiskolában szerezte meg zenei alapismereteit, majd a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko-lán Tarjáni Ferenc osztályába járt 1980-1985-ig. Már főiskolásként is számos nemzeti és nemzetközi versenyen nyert díjat. A közremű-ködésével alapított Anonymus Rézfúvós Kvintett az 1982. évi Anconai Nemzetközi Kamarazenei versenyen két kategóriában is első helyezést ért el. 1986-ban a franciaországi Narbonneban rézfúvós kvintettek számára megrendezett "Maurice Andre" nemzetközi versenyen az Anonymus Kvintett ugyancsak az első díjat hozta el. 1983-tól a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának első kürtöse. 1999-ben az együttes történetében elsőként kapta meg "Első szólókürtös" rangot. Zenekari művészi munkájának további elismerését jelenti az év legjobb zenekari művészének járó 1997-ben neki ítélt "Dohnányi Ernő-díj", majd 2000-ben a Magyar Rádió Nívódíja. 1988-tól a Budapesti Weiner Leo Konzervatórium kürt tanára. Kamaramuzsikusként és zenekari művészként szerte a világban hirdeti a zene emberi értékeket hordozó üzenetét

2004. évben

Filep Mária humanista

Civil foglalkozása építészmérnök. Debreceni polgárként és bátor ellenzékiként 1989-ben, egészen pontosan június 30-án a régi Vigadó kerthelyiségében néhány derék magyar emberrel összehajolva találták ki a Páneurópai piknik megrendezését Sopron mellett, a korábban vasfüggöny néven ismert határzár helyén. Ebben az időben ehhez bizony jókora merészség, bátorság és önzetlen kockázat-vállalás kellett, hisz még a legszélesebb látású politikusok sem ismerhették előre a politikai következményeket. Filep Mária személyes élményei alapján lett elkötelezett híve a szabadságnak, az embereket és családokat elválasztó határok és falak lebontásának. Fáradhatatlanul szervezte azt a rendezvényt, amely később történelmi eseménnyé vált és utat nyitott Európa egyesítéséhez.

"A berlini fal ledöntése Sopronban kezdődött..." ezt a kijelentést
Lothar de Maiziere, Kelet-Németország utolsó miniszterelnöke tette 1990-ben. De ugyanígy nyilatkozott Helmut Kohl kancellár is, amikor a két Németország egyesítésének ünnepén kijelentette:
"A Brandenburgi Kapu alatti föld: magyar föld."

1989. augusztus 19. napja sokszáz kelet-német turistának a szabadságot, a szervezőknek pedig húsz év börtönbüntetés kockázatát jelentette. Ezt követően a tömegek akaratának megfelelően Európa olyan események tanúja lehetett, amelyek az egység megteremtéséhez vezettek:
- 1989. szeptember 11-én a magyar kormány megnyitotta az osztrák- magyar határt a kelet-német menekültek előtt.
- 1989. november 9-én leomlott a berlini fal.
- 1989. november 17-én győzött a bársonyos forradalom Prágában.
- 1989. december 15-én kitört a forradalom Temesváron.

Filep Mária példát mutatott történelmi előrelátásban, bátorságban, önzetlenségben és humanizmusban a világnak. Úgy gondoljuk, nagyon sok ember tartozik hálával Filep Máriának és társainak, akik tevékeny és kezdeményező szerepet vállaltak a mai Európa sorsának alakításában.

Kozma Imre lelkész (Kozma atya)
apostoli protonotárius

Kozma Imre Győrzámolyon született 1940. június 4-én, 1958-tól 1963-ig folytatta tanul-mányait Esztergomban, az Érseki Papnevelő Intézetben. Dorogon, Zugligeten káplán, majd 1968-tól lelkész az Alkantarai Szent Péter Templomban, 1977-től a zugligeti Szent Család Plébánián plébános, 1977-től érseki tanácsos, 1992-től apostoli protonotárius, 1993-tól címzetes apát.

A Magyar Máltai Szeteretszolgálat alapító elnöke (1989), a Máltai Lovagrend, és a Budapesti Magistrátus tagja (1991). Több magas kitüntetést kapott: Márton Áron Emlékérem (1990.), Széchenyi István Díj (1992.), Szacsvay Imre Díj (1993), a Lakitelek Alapítvány Nagydíja (1993), Kissebbségekért Díj (1995), a Szuverén Máltai Lovagrend Nagykeresztje (1999), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2003).

Kozma atya a "hit védelmét, és a szegények támogatását, Jézus igaz-ságát" vallja, és tetteivel szolgálja. Szerényen, elszántan, de kitartóan dolgozik azokért az elvekért, amelyeknek elkötelezte magát még életpályája elején.
Sohasem szerette, ha személyét előtérbe helyezik, mert mindig a szegény, szerencsétlen sorsú emberek szolgálatára, és megsegítésére fordította energiáit, és ezt tartotta fontosnak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjeként a Szeretetszolgálat munkatársaival együtt embert meg-próbáló körülmények között nyújtanak oltalmat, és segítséget a rászoruló embereknek, a hajléktalanoknak, elesetteknek, a betegeknek, és az időseknek.
1989. augusztusa és novembere között, a berlini fal leomlásáig ötvenezer kelet-német menekült ellátásáról gondoskodott a Szolgálat. Őszinte tisztelet illeti a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, annak minden önkéntesét, munkatársát, akik azon fáradoznak, hogy a szeretet, és az emberiesség erejével reményt, és esélyt adjanak a rászorulóknak. Fejet hajtunk előttük, mert kitartásukkal példát mutattak emberségből, és hitből egyaránt.

2005. évben

Böjte Csaba - ferences szerzetes,
a dévai gyermekotthon alapítója

Böjte Csaba 1959. január 24-én született Kolozsvárott. Eredetileg autóvillamossági szerelőnek tanult, majd iskolái befejezése után öt évig dolgozott civil szakmákban. Böjte Csaba civil foglalkozásai feladása után egy évig remeteként élt a Hargitán, miközben elszántsága, akaratereje próbájaként egy bányában dolgozott. 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe. A gyulafehérvári, illetve esztergomi teológiai tanulmányok után 1989-ben szentelték pappá, majd visszatért Erdélybe, ahol a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági lelkésze lett.

Több állomáshely után a ferences provincia elöljárói 1992-ben Dévára helyezték, ahol néhány, az utcáról befogadott kolduló árvával az oldalán beköltözött a város évtizedek óta üresen álló omladozó, egykori ferences kolostorába. Az illegális épületfoglalás után hamar híre ment ténykedésének, s nemcsak Déváról, de egész Hunyad megyéből és Dél-Erdélyből hozták hozzá az árva, vagy embertelen körülmények között, nyomorban tengődő gyerekeket.

A dévai Magyarok Nagyasszonya- Gyermekotthon és Szórványkollégium 1993. szeptember 15-én nyitotta meg kapuit, összegyűjtve, befogadva a hátrányos helyzetű gyermekeket Erdély egész területéről, számukra ingyenes nevelést-oktatást, teljes ellátást biztosítva. Ahogy a szükség dagasztotta az itt élő gyermekek számát, úgy lett a szomszédos panelházakból nevelőcsaládok otthona és a kolostorból iskola.

Böjte Csaba munkájának és önkéntes segítőinek köszönhetően a Dévai Gyermekvédelmi Központ az elmúlt 12 év alatt egész hálózattá nőtte ki magát, és Déván kívül több romániai településen (Szászvároson, Szovátán, Zsombolyón, Torockón, Gyergyószárhegyen és Nagyszalontán) működtet árvaházakat, iskolákat közel száz munkatárssal. Idén további két helyen, Moldvában és a Zsil-völgyi Petrozsényben tették le az új intézetek alapkövét.

A gyermekmentő munka hátterét a Böjte testvér által 2002-ben létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány biztosítja. Szeretettel hívnak és várnak mindenkit, aki szívesen bekapcsolódna munkájukba, imájával, adományaival, anyagi áldozatvállalásával is segítené a gyermekek felnövekedését.

Nagy Benedek - szobrászművész,
a Képző és Iparművészeti Szabadiskola alapítója és elnöke

Nagy Benedek 1941. március 15-én pedagógus család gyermekeként Illésházán született a Csallóközben. 1947-ben családját kitelepítették a Felvidékről, így iskolás éveit a Kisalföldön töltötte. Középiskolásként a Pápai Tanító-képzőben Cziráki Lajos festőművész igazgatta "lépteit" a művészetek felé. A Magyar Képzőművészeti Főiskolának 1961-től 1963-ig volt hallgatója. 1964 óta él Móron, ahol kezdetben iskolában tanított. Amikor a magyar hivatásos művészek megrendelési hiánnyal küszködtek, ő feladta a biztos pedagógus pályát és szabadúszó szobrászként vágott neki sikeres hivatásának.

Az 1980-as évek elején kezdeményezője és részese volt Mór város építészeti arculata formálásának, a település fejlődésére máig is meghatározó jelentőségű ún. "kilencek" háromnapos tanácskozásának. Ennek eredménye, hogy Mór megőrizhette sajátos, varázsos kisvárosi jellegét, hangulatát.
Városképet formáló elképzelései valósultak meg Móron felállított köztéri szobrai - a Sárkányölő Szent György, Boldog Gizella, a Bukfencező angyal - és közvetlen környezetük kialakításában, amelyek Mór belvárosának olyan vonzó arculatot adtak, hogy ma már a hozzáértők a kisvárost "Fejér megye Szentendréje" jelzővel illetik.

Az 1990-es évek elejétől Nagy Benedek fogadókészségének köszönhetően az általa alapított móri Képző és Iparművészeti Szabadiskola rajz, festészet, kerámia és bronzöntő művészeti táborok keretén belül ad otthont Fejér megye művészeinek.

A Szabadiskolában nemzetközi szimpóziumok szervezése révén is megvalósult Nagy Benedek álma, az a reneszánszba visszanyúló képzőművészeti forma, ahol a mester és a tanítványok egy műhelyben együtt tevékenykednek.
Köztéri szobrai Soprontól Nyíregyházáig kis falvakban és nagy városokban hirdetik tehetségét, szakmai tudását, emberségét. A számos érmen, kisplasztikán túl közel 40 magyarországi köztéri alkotása a tanúbizonysága annak, hogy milyen magas színvonalon képviseli a humanista kortárs művészetet.